2009.04.02. Megbecsülik a Keszthelyi-hegység két madarát
Gólyáknak építették
Keszthely - Vajon a fehér gólyának van-e igaza, amely az évszázadok folyamán összebarátkozott az emberrel, és ma már döntően lakott helyeinken él; vagy a feketének, amely viszont ragaszkodik a sűrű, sötét erdők háborítatlanságához?
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Ilyen kérdést valószínűleg csak laikus képes feltenni, minden bizonnyal mélységesen tudománytalan, ennélfogva rendes választ sem lehet mondani rá. Csak valami olyat, hogy a maga szempontjából vélhetően mindkét madár helyesen gondolkozik. Ugyanakkor a megmaradásért vívott harcban jelenleg midenképp a fehér gólya áll jobban - bár védett ő is, érdekében ugyancsak programok zajlanak, s a madarászok minden évben aggódva kémlelik, hogy hány pár tér vissza Afrikából, a tavalyihoz képest mennyi a lakott fészek, s hogy ezekben hány fióka cseperedik -, hiszen csak zalai állománya is népesebb, mint ahány fekete gólya az egész országban fészkel.
Pedig erőfeszítések vannak utóbbi érdekében is, ráadásul nem kicsik. A héten például a Keszthelyi-hegység egyik erdejében (a pontos helyet a madár érdekében nem közöljük), egy bükkfa majd húsz méteres magasában fészket építettek neki természetvédők.
- A feketególya-állomány ritkulása egyértelműen az élőhelyek beszűkülésének következménye - mondta Fehér Csaba, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi őre, a fészeképítés irányítója. - Ennek oka többféle. Ma már alig van érintetlen erdő, a gazdálkodás, vagy a kirándulók eljutnak mindenhova, s ezeknek a madaraknak zavarásból annyi is elég, hogy időnként néhány - akár illedelmesen viselkedő - természetjáró elsétál a fájuk közelében. Odalesz a biztonságérzetük, s el is hagyják a fészket. Másrészt a klíma változása is árt az ügyüknek: a korábbi évek hosszú szárazsága legyengítette az itteni bükkerdőket is, az állományt betegség tizedeli. A nyári nagy viharok egyike pedig megtépázta, s félig le is döntötte a gólyafészket. Ehelyett igyekszünk most újat építeni.
S hogy miért nem hagyják a feladatot a madárra? Elvégre a legjobb lakást - s ezzel távolról sem szeretném (le)minősíteni a madarászok hozzáértését - vélhetően ő maga tudja elkészíteni...
- Ugyanazon a helyen biztosan nem építi újjá a fészket, elszállt a fával kapcsolatos bizodalma - folytatta a munkavezető. - Mi viszont nem szeretnénk, ha a megfelelő helyszín keresése közben elcsatangolna , mert ez az erdő egyébként ideális hely a számára. Fokozottan védett területen vagyunk, ahová külön engedély nélkül senki be sem jöhet. Ismerjük ezt a fészkelőhelyet, viszonylag könnyen szemmel is tudjuk tartani. Ha meg is találnánk az új fáját, nem biztos, hogy ott is meg tudnánk védeni, csak a gondjaink és a madárra leselkedő veszélyek nőnének.
A pár - mely az afrikai telelésből bármelyik nap visszatérhet - különlegesen értékes a helyi természetvédők számára, hiszen a Keszthelyi-hegység két szem fekete gólyájáról van szó. Mindenképp megérik a nyaktörő és fáradságos mutatványt, melynek során egy a korábbi fészekhez közeli, emberi szem által alkalmasnak ítélt fa oldalsó ágára előbb akáckarók kerülnek alapnak, aztán rájuk fészek épül, úgy, ahogy azt a - szintén emberi - tankönyveink leírják. Egész más kérdés azonban, hogy maga a madár mit szól majd a műhöz.
- Pár éve Dióskál közelében építettünk már egy fészket - emlékeztetett Fehér Csaba, akit egyébként a mostani megmozduláskor a Pannon Egyetem keszthelyi, gyakorlati idejüket töltő természetvédelmi mérnök hallgatói segítettek. - Jó lett az is, de a hírek szerint a madarak nem foglalták el. Hogy miért, nem tudni, bár az akkor kiválasztott fa egy nyiladékban állt, lehet, hogy mégis túlzott volt a zavarás. Reméljük, ezúttal jobb helyet sikerült kiválasztanunk!
Címkék: gólya
_k.JPG)
