A bérlakások már kilenc családnak segítettek saját lábra állni
Az önálló élet házai
Zalakomár - Már több is saját otthonra lelt a fiatal házaspárok és családok közül, melyek önálló életük első éveit a falu szociális bérlakásaiban töltötték. Az önkormányzatnál igazi sikertörténetnek tartják az ötödik éve futó programot, hiszen a hét otthon jelenleg is foglalt.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Pedig a boldogság nagy volt - ma is így emlékszik vissza azokra a napokra Lakatos István és felesége, Edina. Az első önálló otthonban az első saját karácsonyt várták akkoriban, és legfőképpen első gyermeküket is, akiről már tudták, hogy kislány lesz, ám a Dominika, a Kata és a Sára nevek közül akkor még nem sikerült választaniuk.
A ma már óvodás jövevény Rebeka lett végül. Lakatosék tervei valóra váltak: a család ma már párszáz méterrel arrébb, saját, háromszobás családi házban fogadott bennünket.
- A bérlakás nélkül nem jutottunk volna semmire - jelenti ki határozottan a családfő. - Nem is elsősorban a pénz miatt mondom ezt, hiszen erre a házra így is nagyon nagy hitelt kellett felvennünk, ki sem merem mondani, hány évig tart a havi 23 ezer forintos törlesztés! Az volt a dologban a nagyszerű, hogy megtanított saját lábra állni, felelősséget vállalni. Hogy lett egy hely a világon, ami csak a miénk, ahol az történik, amit mi kitalálunk - ennek minden jó és kellemetlen következményével együtt. Hatalmas élmény volt ez, s nagyon kellett ahhoz, hogy például a lakáshitelbe bele merjünk vágni. Ez volt az alap, amire támaszkodva azt mondhattuk, hogy végülis felnőtt emberek vagyunk, miért ne sikerülhetne nekünk is?!
Az erőfeszítéseket 2005. május elsejével koronázta siker. Azt az ünnepnapot minden rokon és barát (stílszerűen) munkával töltötte, sőt, még a helyi boltos is kinyitott egyszer csak Lakatosék kedvéért, hogy a festés anyag híjján ne maradjon félbe.
A család otthonteremtésének példája messze nem egyedi, Varga Miklós, Zalakomár polgármestere mesélte büszkén: a hét szociális bérlakásból az évek folyamán kilenc família költözött ki, s ők ma már valamennyien saját otthonban élnek.
- Nem lehet kérdés, hogy érdemes volt megépíteni ezeket a lakásokat - fogalmazott. - Volt idő, hogy a jelentkezők sorban álltak, s valamennyi otthonban laknak jelenleg is. Az elmúlt évek alatt az önkormányzatnak nem került különösebb pénzébe a házak fenntartása: belül a bérlő köteles őrizni az állagot, s e téren egyébként eddig jók a tapasztalataink, minden átadáskor az eredeti állapotokat láttuk viszont; a szükséges, kisebb-nagyobb külső tennivalókra pedig mostanáig fedezetet nyújtott az a pénz, amely a lakásonkénti hatezer forintos bérleti díjból befolyik.
Amikor egy-egy lakás megürül, a pályázók közül a képviselő-testület választja ki a következő lakót. A jelentkezés feltételeiről helyi rendelet szól: a pályázók tulajdonában (értelemszerűen) nem lehet beköltözhető lakás, a család egy főre eső havi nettó átlagjövedelme nem haladhatja meg a legkisebb öregségi nyugdíj háromszorosát (jelenleg 85 ezer forint körül van ez az összeg), illetve nem rendelkezhetnek olyan vagyontárggyal sem (például egy menő autó) amelynek értéke ugyancsak a család létszámával elosztva több, mint a legkisebb öregségi nyugdíj hetvenszerese. A lakások első nekifutásra legfeljebb három évre adhatók bérbe, ám a jogviszony egyszer meghosszabbítható. Utóbbi lehetőséggel egyébként eddig még nem élt senki.
- Nagyon vártuk ezt a napot az élettársammal - mondta boldogan a helybéli születésű Szőke Irén, aki ottjártunkkor foglalta el az egyik lakást párjával, a Budapestről falura keveredett Nagy Imrével. - Többször lakhelyet váltottunk már, éltünk egy kicsit anyósoméknál, aztán meg idehaza is, ám hiába volt minden jószándék, néhány hónapnál sosem bírtuk tovább egy fedél alatt. Nagy reményeket fűzünk ehhez a bérlakáshoz, bár félrerakni nem lesz könnyű - jelenleg egyikünknek sincsen bejelentett munkahelye.
A bérleti szerződésben nem szerepel kizárólagos feltételként, hogy a pályázó zalakomári lakos legyen, illetve, hogy a három év letelte után is maradjon a faluban - ennek ellenére eddig túlnyomórészt mindkettő teljesült. Bár Lakatos István azt mondja, szívesen váltottak volna...
- Sajnos nehezen áthágható korlátot jelentenek az anyagiak - részletezte. - Tíz éve dolgozom a Szabadics Kft.-nél, s bár sokszor nem könnyű (az idén például Komlóra jártunk nap mint nap), igyekszem úgy teljesíteni, hogy másnap is biztosan menni kelljen. Nem panaszkodom a fizetésre, de nem futotta volna más faluban ilyen házra. Szerencsére Zalakomárban meglehetősen alacsonyan vannak az ingatlanárak, bár ennek az éremnek is van másik oldala. A viszonylagos olcsóság kiváltó oka az, ami miatt szívesen elmennénk innen. A közbiztonsági helyzet sokszor nehezen tolerálható, a közelmúltban például fényes nappal vitték el a fűnyírónkat a melléképületből.
Zalakomár vezetése egyébként biztos benne, hogy még sokáig fennmarad a teltház a két bérházban. S remélik, hogy a testület továbbra sem nyúl mellé a kiválasztásnál: Varga Miklós azt mondta, a segítséget eddig csupa olyan embernek sikerült juttatniuk, akik nem csak rászorulók, de érdemesek is voltak.
_k.jpg)
_k.jpg)
