Oroszok hagyatéka
Néhány percre, pár száz méter erejéig tagadhatatlanul a múltba csöppen, aki a FlyBalaton repülőtérre igyekszik. Az egykori sármelléki szovjet légibázi ...
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Az utazó hirtelen talán el sem tudja képzelni, hogy az egykori laktanyaterületen átvezető másfél kilométer hosszú út legvégén vadonatúj, korszerű utasterminált talál. Gyorsan kiderül persze, igenis jó helyen jár, s rádöbben, hogy az idő megállt a bevezető helyen. Egészen pontosan 1990 szeptemberében. Akkor, amikor az orosz csapatok végleg elhagyták laktanyájukat. Az egykor kiskatonák által precízen rendben tartott terület - rajta a panelházakkal, a körletekkel, a fürdő- és művelődési házzal, kiszolgálóhelyiségekkel, hangárokkal, összesen mintegy 170 épülettel - ma igazi, amolyan leharcolt romhalmaz, a fák és bokrok gondozatlanok, a gaz mindenütt minimum derékig ér. A rendezésére pedig - bármennyire is költenének rá - nincs pénze a tulajdonosoknak, Sármellék és Zalavár önkormányzatának. A múlt heti falujáráson láttuk a volt laktanyabeli állapotokat, s hallottunk a tulajdonosokat szorító feladatokról, s a reményekről is.
- Örömteli, hogy a repülőtér működik, üzemeltetés tekintetében rendeződött a sorsa, fejlődött, munkahelyeket jelent, ugyanakkor a kívül maradt területekkel van gondunk is elég. Nem titok, sokan orrunk alá dörgölik a laktanyabeli állapotokat, de tulajdonképpen egyelőre, pénz hiányában nem létezik igazán jó megoldás - fogalmazott Szabó Vendel, Sármellék polgármestere. - Az épületek lepusztultak, tervezhettünk volna velük bármit, egy német mérnök már évekkel ezelőtt megmondta, felesleges a felújítás. A falak állapota még talán elmegy, ám a tetőszerkezetek - s értem ez alatt az összes épületet - bármelyik pillanatban leszakadhatnak. Most azon dolgozunk, hogy az M9-es útba el tudjuk adni alapnak a lebontásra váró házak törmelékét. Hogy addig is miért nem tisztítjuk meg a területet? Ahhoz egyrészt közhasznú munkások kellenének, gépekkel, erre nincs lehetőségünk. Másrészt, ha kipucolnánk a gazt, a bozótot, még több romos épület látszana. Ha kizöldül az erdős rész, egyelőre jótékonyan takarja a romok nagy részét.
Szóval, ez az, ami - megállva, jobban körülnézve - látszik, de van, ami láthatatlan az utazók számára, s a lepusztult épületek látványánál jóval nagyobb problémát jelent a tulajdonosoknak. A szovjet csapatok ugyanis erősen szennyezetten hagyták ott a területet. Úgy hallottuk, az orosz csapatoknál nem számított az üzemanyag, ami talán érthető is, ha tudjuk: a tartályokban összesen 7,1 millió liter kerozint tároltak. Nem foglalkoztak a túlfolyásokkal, a szivárgásokkal, a betonon csorgott az olaj, a kerozin. A tartályokat pedig meglehetősen lepusztult állapotban hagyták hátra. Ma is ott tátongnak a föld mélyébe süllyesztett tárolók hatalmas keresztmetszetű kivezető nyílásai, s ennyi év után is érezni még olajszagot. S hogy mi lehet a földben? Nos, az számunkra láthatatlan, de úgy tudjuk, sok száz méteren keresztül csövekben juttatták el a kerozint a repülőgépekhez. A tankolásnál pedig nem volt töltőpisztoly, mely túlfolyásnál elzárta volna az üzemanyagot.
- Bizony, nem kis terhet jelent számunkra a kármentesítés, e tekintetben nem túl reményteli a helyzetünk, de bízunk a megoldásban - mondta Szabó Vendel. - Amíg a rendezés meg nem történik, nem tudnak az összesen 407 hektáros területből részeket értékesíteni, s az oda tervezett ipari parkra sem kapnak környezetvédelmi engedélyt. - Amikor tulajdonba vettük az objektumot, azzal a kikötéssel tettük, hogy vállaljuk a környezet kármentesítését. Tudtuk, hogy korábban voltak problémák. 1992-ben a faluban olajat találtak a kutakban, ám a vagyonkezelő részéről akkor sor került mentesítésre, vízzáró rétegek kiépítésére. Tehát nem is gondoltuk, hogy nekünk ezen a téren még lesz feladatunk. Ez azonban hiú reménynek bizonyult, kiderült, hogy számos helyen - elsősorban az üzemanyagtöltő állomások, épületek környékén - olajjal, kerozinnal erősen szennyezett a talaj. Tudtuk, lépnünk kell ez ügyben, szerencsére a Balaton Fejlesztési Tanács támogatásával sikerült elkészíttetni a kármentesítési tervet. Tennivaló lenne jócskán. Az olajszármazékokat mindenhonnan el kellene tüntetni. A földréteget gombák, illetve baktériumok felhasználásával lehetne feljavítani. A szakértők szerint monitoring rendszerre is szükség lenne, hiszen tíz éven át figyelni kellene az állapotokat.
A terv elkészülte előrelépés ugyan, de korántsem oldotta meg a problémát, hiszen a tényleges munkálatok költségének előteremtése szinte kilátástalan feladatnak tűnik.
- A kötelező kárrendezés 2005-ös áron számolva 1,2 milliárd forintba kerülne. Ezt az összeget - melyet az eltelt évek inflációs rátája tovább növel - a két falu önerőből soha nem tudná kigazdálkodni. Már nincs mit tenni, aláírtuk a szerződést, tehát számba kell venni a megoldási lehetőségeket. A reményeink azt célozzák, hogy az európai uniós forrásokból esetleg sikerül majd a szükséges összeg nagyobb részét megszerezni, s anyagi segítséget ad majd hozzá a magyar állam is. Egyelőre azonban még bizonytalan a pályázati kiírások sorsa, ahogy a támogatásé is. Határidő tulajdonképpen nincs, de az idő mégis szorít. A kármentesítés és a laktanyarendezés tekintetében egyaránt.
