Kiegyenesített kaszákra leltek
Kiegyenesített kaszákra bukkantak 1949-ben egy sármel- léki kőszobor mögött. Dr. Kisvarga Lajos - aki szemtanúja volt a lelet kiásásának - sze- rint ez bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a település lakói részt vettek az 1848/49-es szabadságharcban.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
De maradjunk dr. Kisvarga Lajos emlékezetes históriájánál.
- Emlékezetes számomra a tavaszi nap, amikor a földből előkerültek az egykori fegyverek - fogalmazott a hetvenöt esztendős tanár, aki könyvben írta meg Sármellék történelmét, egészen a feudalizmus korának végéig. - Gyermekként biciklizve láttam, hogy Takács Pista bácsi árkot ás, éppen valamire rálel a földben. Ásójával tanácstalanul kocogtatta a korhadt ládát, amiből a szemem láttára huszonöt rozsdás népi fegyver került ki. Kovácsok által kiegyenesített kaszák és egyéb szerszámok láttak napvilágot pontosan száz esztendő után. Én, mint történelem iránt érdeklődő gyerek azonnal gondoltam, hogy értékes lelet került elő, ezért Pista bácsitól elkértem a fegyvereket. Felpakoltam a biciklim csomagtartójára és úgy ahogy volt, azonnal vittem a keszthelyi Balatoni Múzeumba. Ott nagyon örültek a leletnek, én pedig rendkívül büszke voltam rá, hogy részese lehettem a történetnek. Valóban nagy élmény volt belegondolni abba, hogy ezekkel védték a magyarságot. Akkor az emberek még nem rohantak panaszkodni, nem gyalázkodtak, a hazaszeretetük valóban igazi volt.
Talán ez az esemény is közrejátszott abban, hogy dr. Kisvarga Lajos később még élénkebben érdeklődött a történelem iránt, sőt, kutatni is kezdte a régmúltat. Természetesen kíváncsi volt arra is, hogy a fegyvereknek vajon kik voltak a tulajdonosai, valamint Sármelléken miként, hogyan alakultak az 1848/49-es események.
- Nos, kezdjük ott, hogy a forradalom kitörése előtt, a földek (legelők és erdők) tagosítása miatt helyben is kiélezett volt a hangulat a jobbágyok és a földesurak között. Civakodtak, Zalaegerszegen pereskedtek emiatt, nem volt békesség. Amikor azonban a haza veszélybe került, azonnal félretették a problémákat, s egy emberként indultak a magyarság védelmére. Ez igen nagy mértékű hazaszeretetre vallott.
A korabeli írásos források alapján mindössze öt sármelléki katona, honvéd vett részt a szabadságharcban. Voltak azonban többen is - ez egészen biztos a helytörténész szerint.
- Egyrészt a Sármellékhez szorosan kötődő Bogyay-családból négyen vettek részt a harcokban. Világosnál nem is fejezték be a háborút, a komáromi vár őrségével együtt tették le a fegyvert. Emlékszem ugyanakkor arra, és ezt édesapámtól is hallottam: egy Czódli Sándor nevű tisztet anno mindig meghívtak a helyi március 15-ei ünnepségekre. Amikor pedig 1916-ban meghalt, huszárok vitték a keszthelyi temetőbe. S akkor még nem is említettük a többi népfelkelőt, akiké a megtalált fegyverek lehettek. A láda huszonötöt rejtett, s valószínűleg mindegyiknek volt gazdája.
- Van erre konkrét bizonyíték is?
- Konkrét bizonyíték nincs, hiszen még a plébános sem írta le ezt a Historia Domusban, ahogy a gyeles helyen elásott fegyverekről sem ejtett szót. De nem azért hallgatott, mert nem hazafi volt, hanem mert félt a megtorlástól, attól, hogy kegyvesztetté válik. De szinte biztosra veszem, hogy mind a huszonöten részt vettek abban a gerillaharcban , mellyel elősegítették a pákozdi győzelmet - vélekedett, majd így folytatta:
- Somogy megyében szervezték a felkelők csapatát, ahhoz csatlakoztak a sármellékiek. Egészen pontosan az történt, hogy az említett csapat Balatonszentgyörgy térségében lecsapott Jellasics utánpótlására, elfogtak mintegy kétszáz szekérnyi lőszert. Ez országos jelentőségű, Magyarország számára jövőt meghatározó óriási tett volt. Ennek hiányában az osztrákok vereséget szenvedtek. Ezt követően sem pihentek a sármelléki felkelőkkel megerősített csapatok, Nagykanizsa felszabadításában vettek részt.
Dr. Kisvarga Lajos szerint heroikus küzdelem volt a szabadságharc, ideje volt, hogy a magyarság felkeljen a Habsburg elnyomás ellen. Az, hogy - az orosz cár segítségével - végül is elbukott, a nemzet szerencsétlensége, tragédiája volt.
- Biztosan sok olyan fontos esemény történt még helyben, melyeket kutatni lehetne, és melyek könyvbe kívánkoznak. A történelmi család leszármazottja, Bogyay István kutatja a történteket, talán az ő munkája által még többet megtudunk majd az egykori sármelléki eseményekről, hősökről is.
