A Keczeli család legifjabb tagja két éremmel gazdagodott a világbajnokságon
Bianka már a világ tetején
Keszthely - A Keczeli család neve most már végérvényesen összeforrt a futócéllövéssel. Keczeli József a Befag Keszthely Erdész Lövész Klub megalakulásában és újra indításában végzett elévülhetetlen eredményeket, a fia, Zoltán egyéniben többek közt Eszéken Európa-bajnok lett, a minap pedig az unoka, Keczeli Bian- ka a juniorok mezőnyé- ben Zágrábban világbajnoki aranyat szerzett. Most ünnepelnek még, de aztán minden folytatódik, s jöhetnek az újabb kihívások
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
- Borzasztó nagy volt a hőség, már-már emberfeletti. Volt, amikor 42 fokig szökött a hőmérő higanyszála a csarnokban - emlékezett a felejthetetlen napokra Bianka. - Ráadásul a lövőruha alá, egy melegítőt is fel szoktunk venni, így aztán lassan már az ájulás kerülgetett bennünket. Az óriási méretű sörsátor ponyvája alatt a klímaberendezések csődöt mondtak.
- Akkor nagyon kapóra jött, hogy testnevelésből is érettségizett?
- Köszönöm is a tanáraimnak, hogy alaposan megdolgoztattak. Mert ha nem vagyok ilyen jó kondícióban, nem tudtam volna így koncentrálni.
- Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy az előző napi ezüst után még a dobogóról is lemondhat?
- Hát... Nem a dobogóról, még a középmezőnyről is. Lőttem egy hatost a világbajnoki döntőben, gondoltam, ez egyenlő a tragédiával. Szerencsére nagyon gyorsan ki tudtam iktatni a bakit és ritkán látott nagy sorozatot produkáltam. Aztán kezdhettem újra izgulni. Hátra voltak még az oroszok, az ukránok, akiktől nagyon-nagyon tartottam. Ők rengeteget edzenek, és jó eredményekre képesek. Mindennek a tetejébe még úgy jött össze a sorsolás, hogy a legnagyobb ellenlábasom az utolsó sorozatban lőtt. Szinte az egész magyar tábor ott állt mögötte, s figyeltük, hogy mire képes. Azt nem mondom, hogy ellene drukkoltunk, de óriási kő esett le a szívünkről, amikor befejezte a versenyt, s kiírták a táblára, hogy 370 kört teljesített. Ekkor a csapattársaim és vezetők is a nyakamba ugrottak mert tudták, hogy én egy körrel többet lőttem, s enyém a világbajnoki aranyérem.
- Milyen érzések foglalkoztatták az eredményhirdetésnél a dobogó tetején a Himnuszt hallgatva?
- Nem titkolom, hullottak a könnyeim és megjelent előttem az a kép is, mikor nagyon közel álltam a felkészülés során ahhoz, hogy feladom, hiszen az érettségi fontosabbnak tűnt. A nagypapám, a szüleim, a barátaim és a középiskolában a tanáraim is nagyon sokat segítettek, buzdítottak, folytatnod kell, nem adhatod fel. Most érthető, hogy boldog vagyok, jól döntöttem és köszönöm mindazoknak, akik bíztak bennem.
- Az érettségi és a továbbtanulás nagyon sok szép reményű sportpályafutást tört ketté a különböző váltások miatt. Hol folytatja tanulmányait?
- Azt hiszem szerencsés vagyok, mert épphogy hazaértem a vb-ről, megkaptam a jó hírt felvettek a Veszprémi Egyetemre idegenforgalom-turisztika szakra. Az majd a következő hetekben dől el, hogy levelező tagozaton vagy nappalin kezdem az iskolát. Mindenesetre maradhatok a Befag Erdész LK-nál és továbbra is édesapám irányítja majd a szakmai munkámat.
- Mekkora volt itthon az ünneplés és meddig tart a szabadság?
- Egy családi vacsora, jó pár telefon, gratulációk. Ennyi. Aki azt hinné, hogy a mi sportágunkban meg lehet gazdagodni, az nagyot téved még a világbajnoki címért sem adnak egy fillért sem. Vagyis marad minden a régiben, a sport alázatos szeretete, néhány nap pihenés, aztán kezdődik elölről minden. Hamarosan jön az országos bajnokság, ahol egy vb-győztesnek illik jól helytállni.
- Tavaly nyáron ebben az időszakban a Zala Szépére készült, ahol harmadik lett. Nem hiányzik ez a versengés?
- Amikor hazaértem, átlapoztam az újságokat és megfordult a fejemben, hogy jövőre újra elindulok. Most az érettségi és a vb fontosabb volt. A rajthoz álló lányok közül csak keveset ismerek, de ennek ellenére nagyon gondolkodom azon, hogy ha tudok jegyet venni, a döntőn azért jó lenne ott lenni.
Az edző-édesapa Keczeli Zoltán érthetően joggal büszke
- Sok mindenről beszélhetnénk, hogy mennyit dolgoztunk, mekkora áldozatokat hoz a klub, a sportoló, a szülők, s a néhány szponzor. Most ünnepelnünk kell, hiszen egy tanítványom junior világbajnok lett. Arról meg nem is beszélve, hogy ő a lányom.
