Kocsárdi Gergely szerint nem érdemes rágódni azon, miért alakult így a sorsa
A kapitány búcsúzik
Zalaegerszeg - Amikor véget ért a labdarúgó NB I legutóbbi sorozata, szinte biztosra lehetett tudni, hogy a ZTE FC-nél az elért harmadik helyezés ellenére is nagy változá- sok várhatók. Ám az, hogy a kapitány Kocsárdi Gergelynek nem jut majd hely, ez az, ami valóban meglepőnek tűnik.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy mártírt szeretnénk faragni Kocsárdi Gergelyből, az téved. Szó sincs erről, arról viszont sokkal inkább, miként élte meg a váltást, azt, hogy nem kínáltak neki újabb szerződést. Előrebocsátva azt is, hogy a klub vezetése nem titkolja: a játékosra számítana a jövőben, mint a menedzsment egyik tagjára.
- Ilyen búcsúra számított, s egyáltalán, csalódott-e? - tettük fel először a kérdést a 31 éves játékosnak.
- Kezdjük azzal, hogy Nagy Ferenc elnök úrral pár napja találkoztam, s akkor vált biztossá, hogy mint játékos, biztosan nem maradok a klubnál - válaszolta Kocsárdi Gergely. - Számomra világossá vált, hogy az új szakvezető, Slavko Petrovic elképzeléseibe nem férek bele. S hogy csalódott vagyok-e... Egy kicsit talán amiatt, hogy jobb lett volna, ha már korábban eldől a sorsom, hiszen most csapat nélkül vagyok, s egyelőre még nem tudom, hogy profiként vagy amatőrként folytatom.
- Ezek szerint a labdarúgást nem akarja abbahagyni.
- Nézze, a fizikai tesztet megcsináltam a felkészülés elején, s eszerint is olyan állapotban vagyok, hogy pár évet még akár élvonalbeli szinten futballozni tudok. Jelenleg menedzserek segítenek abban, hogy csapatot találjak magamnak, ám azt, hogy hol folytatom, tényleg nem tudom még megmondani.
- Gondolom nem így képzelte el a búcsúját a ZTE-től. Egyébként tervezte, hogy innen vonul vissza?
- Tizenhárom éve kaptam az első profi szerződést a klubtól, persze akkor nem hittem, hogy ennyi ideig maradok a csapatnál. Harmincegy évesen pedig nem gondolkodtam azon, hogy miként hagyom majd el a ZTE-t, ez az igazság. Más lett volna a helyzet, ha az utóbbi időben már sérülések gyötörnek, vagy már csak alig kapok lehetőséget a játékra. Akkor az ember könnyebben gondol arra, hogy egyszer be kell fejeznie. Így viszont, hogy folyamatosan játszottam, ráadásul egy sikeres szezont hagytunk magunk mögött meglepett, hogy nem kapok szerződést, legalábbis labdarúgóként.
- Na igen, hiszen még az is lehet, hogy valamilyen formában marad nevelőegyesületénél. Mi a helyzet ezzel a lehetőséggel?
- Azt már korábban is nyilatkoztam, hogy megtisztelő számomra az, hogy a klub és Nagy Ferenc elnök úr is gondolt rám, mint leendő munkatársra. Most is azt mondom, az élet dönti el, miként alakul a sorsom. Nagyban függ ez attól, hogy profi szerződést kapok-e máshol, vagy amatőrként folytatom, hiszen utóbbi esetben könnyebben tudnék időt szakítani arra, hogy bekapcsolódjak a klub munkájába.
- Voltak ilyen jellegű ambíciói, hogy esetleg vezetőként marad a sportág vérkeringésében?
- Érdekelt a téma, ezért is végeztem el korábban a Testnevelési Egyetem sportmenedzseri szakát. Németül beszélek, és angolul is megértetem magam, de konkrét feladat csak akkor realizálódhat, ha valóban úgy alakul a sorsom. Szerintem két-három héten belül tisztázódik ez a kérdés.
- Nem sajnálja, hogy így alakult minden?
- Biztos, hogy szebb lett volna, ha tényleg úgy fejezem be a pályafutásomat, hogy most már más klubhoz nem szerződök el, de nem kell ezen rágódni. Sok búcsút megéltem már az öltözőben, s mások esetében is szép lassan elfelejtődött, hogy ki, hányszor lépett pályára és hány évig tartozott a csapat kötelékébe.
- Nem állom meg nem megkérdezni. Annak ellenére, hogy valóban olyan játékos volt, aki csakis a ZTE-t szolgálta, a hazai közönség részéről olykor mégis kapott kritikákat. Nem zavarta?
- Én azt gondolom, hogy a lelátóról jövő negatív hangok csak a közönség egy töredékének tulajdonítható. Úgy vélem, hogy sokan vannak és voltak olyanok is, akik elfogadtak és szerettek. Most, hogy kialakult körülöttem ez a szituáció, bőven kapok pozitív jellegű visszajelzéseket az itt eltöltött időszakról. Szerintem ez is fontos és lényeges...
