A kehidai oklevél legendája - Zala megye ezer éve II.
Az Úr ezerkettőszázharminckettedik esztendejében a királynak a Zalán innen és túl lakó összes szerviensei Ketüd hídjánál, azaz Kehidán, amely jól megközelíthető volt Zala mindkét feléről, összegyűltek és híressé vált oklevelük tanúsága szerint kéréssel fordultak az uralkodóhoz.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
Ezt kérték II. András királytól, hogy mivel azon a vidéken sokakat ért jogtalan elnyomás gonosz emberek részéről, távol lévén a bíráktól és sok más akadály miatt maguk szolgáltathassanak igazságot mindazoknak, akik hozzájuk fordulnak.
A királyi engedély birtokában aztán ítéletet hoztak Bertalan, veszprémi püspöknek egy muraközi birtok elfoglalása miatt Atyusz bán ellen emelt panaszában, de az ítéletnek nem sikerült érvényt szerezniük, mert a királyi szerviensek nem rendelkeztek az ítéletük végrehajtásához szükséges hatalommal. A perbefogott Atyusz bán, aki somogyi ispán és királynéi udvarbíró volt egyébként a tárgyalásokon meg sem jelent. Az eljárás során több eléggé nemes férfiút hallgattak meg. Az oklevélen hitelesítésként eredetileg hat pecsét függött, amik a 18. század elején még megvoltak.
A történészek közel egy évszázadig úgy vélték, hogy a kehidai oklevélben a nemesi vármegye létrejöttének első írásos bizonyítékát lehet látni. Ezen a nézeten volt Zala megye monográfusa, Holub József is. Az utóbbi kb. négy évtized jogtörténeti és társadalomtörténeti kutatásai(Gerics József, Zsoldos Attila, Béli Gábor) azonban bebizonyították, hogy a szóban forgó oklevél nem bizonyítéka ugyan a nemesi vármegye első említésének, de a jelentőségét sem elvitatni, sem kisebbíteni nem lehet, mert a korszak társadalmának átalakulásához döntő jelentőségű adatokat tartalmaz.
A kehidai oklevél, amelyben a Zalán innen és túl lakó összes szerviensek II. András királyhoz fordultak kérésükkel
Reprodukció: Zala Megyei Levéltár
Ebben a nevezetes dokumentumban körvonalazódik először az a jelenség, hogy az Árpád-kori társadalom vezető rétegének, a nemességnek a fogalma átalakult, kibővült. Az országos méltóságokat viselő, nagybirtokokkal és befolyással rendelkező nemesek mellett, az oklevélben említett szerviensek, akik eredetileg az uralkodó a maga szolgálónépei közül kiemelt kisebb földbirtokkal rendelkezők voltak, is nemesnek kezdték tartani magukat. k voltak az oklevélben említett eléggé nemes férfiak, pl. Jakab, a zalai vár (azaz: Zalavár) hadnagya. Ezeknek a királyi szervienseknek már az 1222. évi Aranybulla biztosította azokat a kiváltságokat, hogy kikerültek a megyésispánok bírói és katonai joghatósága,azaz a királyi megye alól. Ezzel megoldatlanná vált az ügyeikben való bíráskodás kérdése is. E kérdés megoldása keresésének egyik dokumentuma egyébként a kehidai oklevél.
Ez a társadalomtörténeti folyamat volt az egyik kiváltó oka a királyi vármegyerendszer felbomlásának. A másik közismertebb ok az volt, hogy II. András király elődeinél sokkal gyakrabban adományozott hűséges híveinek birtokokat, köztük a királyi várszervezet földjeit is, így megbomlott a várispánságok eredeti szervezeti formája és az egyes megyéken belüli birtokviszonyok aránya a nemesi birtokok felé tolódott el. A vármegye új kereteit a lassan egységesülő nemesség adta, ezért nevezzük a kb. 13. század végétől az egészen 1848-ig terjedő korszakot a nemesi vármegye korának.
Az új vármegyerendszernek két fontos, eddig meg nem lévő ismertetőjele van: a szolgabírák és az alispán megjelenése a megyében. Hagyományosan a szolgabírák, latin nevükön iudices nobilium első említésétől számítjuk az illető megyében a nemesi megye korszakát. A szolgabíró azt a személyt jelentette, aki a törvényszéken a bíráskodásban segítségére volt az ispánnak. A vidéki bíráskodás ezen fórumainak megjelenéséről az első adat 1273-ból származik, tehát négy évtizeddel a kehidai oklevél kiadása után. Egyébként Zalában az első olyan oklevél, amelyben szolgabírákat említenek, 1312-ben kelt. A megjelenésük utáni évtizedekben azonban a szolgabírákat még nem a megyében választották, mint később, hanem a király nevezte ki őket, mégis személyük egyértelműen jelzi a királyi vármegyerendszer felbomlását, mert ők már semmilyen kapcsolatban nem álltak a várispánságokkal.
Lapozzon!
- 1
- 2
- | következő »
Címkék: jubileum, történelem, múlt, ezer éves zala megye
